március 28, 2016

Búcsú a keltától

Drágáim!
Sokáig húztam, hogy kitegyem ezt a bejegyzést, mert nehéz volt írni. Most is az. Hiányozni fogtok, hiányozni fog ez a dilis lány, a legjobb barátnője, meg ez a két gyerek... Ez a történet nagyon közel állt hozzám, részben Sky miatt, részben azért, mert nagyon jókor írtam. Ezért elszakadni tőle is nehéz.
Most biztosan felmerült bennetek pár kérdést. Hogy lesz-e folytatás? Nem. Hogy fogok-e még írni? Nem tudom. Őszintén nem. A blog megmarad, és az elérhetőségeim bármikor állok rendelkezésetekre, de hogy publikáljak még... Nem tudom. (Ehhez sajnos nagyban hozzájárul a mai "bloggervilág" alakulása. Nem igazán találom benne a helyem, nem illek én ide.)
Csak szerettem volna, hogy tudjátok, imádlak titeket, imádom, hogy negyvenen lettetek, hogy írtatok sok csodaszép kommentet, és kitartottatok mellettem! Ez több, mint amire számítottam. Maradjatok mindig ilyenek - mert mi, írók nagyon hálásak vagyunk nektek.
Nem is szaporítom tovább a szót, legyetek rosszak! És ne feledjétek, ha az élet most piros vagy fekete, egyszer úgyis eljön a zöld. Mindenki megtalálja a maga árnyalatát.
Ezerszer ölel,
Svea E.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése